Műtét, vagy visco-supplementacio
Az ortopéd- gerincgyógyászati, ill. tágabb értelemben mozgásszervi rendeléseket felkereső páciensek igen jelentős részét teszik ki azok a fájdalmakkal küzdő betegek, akiknek problémái, panaszai a nagy, teherviselő ízületek kezdődő, vagy előrehaladottabb kopására, arthrosisára vezethetők vissza.
Rosszabb esetben a kopásos (sokszor helyesen-helytelenül „meszesedéses”) panaszok olyan mértékűek, hogy a megbetegedett ízület funkcióinak helyreállítására, ill. a komoly fájdalmak csökkentésére már mérlegelni kell a műtétet, mely sok esetben nem lehet más, mint a tönkrement felszíneket pótló protézis.
Nem szükséges hangsúlyozni, hogy ezek komoly, a beteget megterhelő műtétek, melyek jelentős belgyógyászati kockázatot is jelenthetnek, hiszen többnyire már idősebb korban kerül sor az ízület pótlására.
A fájdalmakkal küzdő betegek érthető módon lehetőleg késleltetnék a műtét elvégzését, azonban nem csak ezért, hanem nyilvánvaló orvosi okokból is mindent meg kell tenni a folyamat lelassítására, a beteg panaszainak csökkentésére, mielőtt a sebészi megoldás már nem kerülhető el.
Mit is lehet tenni a megbetegedett, beszűkült mozgásterjedelmű, terhelésre, ill. gyakran már nyugalomban is fájdalmas ízület „megmentésére”, a fájdalmak csillapítására?
Sok olyan egymást kiegészítő, ill. részben egymásra épülő konzervatív (nem sebészi) módszer van, amely a tönkremenőben lévő ízület, elsősorban az ízületeket alkotó porcborítás integritásának helyreállítását, ill. a kísérő gyulladás csökkentését célozza. Ezek részletes ismertetése most nem lehet feladatom, e hónap témájául az injekciós visco-supplementácót választottam, melyre számos kérdés érkezik rendeléseimen.
A hölgyek számára bizonyosan nem cseng ismeretlenül a hyaluronsav készítmények neve, hiszen a márkás készítmények – napi gyakorlatban, a televíziós reklámokban – büszkén hirdetik a termékek hyaluronsav tartalmát, melyek –zömmel- a bőr rugalmasságát, feszességét hivatottak helyreállítani, ill. javítani.
Az ortopéd – ill. általánosságban a mozgásszervi – gyógyászatban azonban az orvoslás kissé más „segítséget” remél a hyaluronsavtól, annak ellenére, hogy az alkalmazott készítmény hasonló felépítésű.
A nagy ízületek kopásos megbetegedésében, szakmaibb nyelven az arthrosisokban, az egyik legalapvetőbb folyamat, hogy az ízületi porc folyamatosan veszít rugalmasságából, ill. ezzel párhuzamosan, főként az ízület terhelési felszínein, el is vékonyodik. A bonyolult- az egészséges porc élettani folyamatait is taglaló –részletezés helyett fontos kiemelni, hogy a hyaluron sav igen fontos funkciót lát el a porcszövet rugalmasságának megőrzésében. Ugyan akkor a porc felszínen is egy vékony, de nélkülözhetetlen csúszó réteget is képez, tehát az ízületi folyadék megfelelő állagát is döntően befolyásolja. Lényegében e nélkül az anyag nélkül nem képzelhetők el megfelelő ízületi csúszó felszínek.
A gyógyszercégek hosszú kísérletezéseinek köszönhetően ma már számos, igen jó hatásfokú injekciós készítmény áll rendelkezésre (minőségüket a tisztasági fokuk, ill. a molekulasúlyuk alapján lehet leginkább megítélni, nem beszélve az alkalmazásukat követő klinikai hatásfokról), melyeket injekciós technikával az ízületekbe juttatva jelentős javulás érhető el.
A készítmények sajnos nem minősülnek gyógyszernek, így – besorolásuk alapján – „közérzet javító” anyagok, így alkalmazásukat az ár jelentősen korlátozza. Általában 3-5 injekciót célszerű egy-egy hét szünet közbeiktatásával alkalmazni, a jó hatás eléréséhez. (Léteznek azonban egy injekciós változatok is, melyeket csak egyszer kell az érintett ízületbe juttatni.)
A várható jó hatást nehéz pontosan prognosztizálni, hiszen – hasonlóan a kozmetikai alkalmazású készítményekhez – a természetes hyaluronsavat bontó enzimek előbb utóbb „eltakarítják”, így 3-6 hónap után várható a hatás lassú, fokozatos csökkenése, ill.eltűnése.
Fontos tudni, hogy nem valamiféle csodaszerről van szó, hanem egy olyan anyagról, mely – gondos szakorvosi mérlegelés után – jó kiegészítője lehet az egyéb, a csípőt, térdet, esetleg boka, vagy könyök ízületet regeneráló konzervatív kezelésnek.
Soha nem szabad fertőzött, vagy akár csak fertőzés gyanús ízület kezelésében alkalmazni, de ott is komolyan el kell gondolkodni az alkalmazásán, ahol egy kisebb műtét végeleges megoldást hozhat.
A felelősség mindig a szakorvosé, akinek gondosan kell mérlegelnie a rendelkezésre álló eszközök között, melyik is szolgálná legjobban betege felépülését.