A szex és az ortopédia

A kérdés (mármint a címben szereplő felvetés) talán mosolyt csal az olvasó arcára, de olykor nagyon komolyan kell vele szakmailag foglalkozni.

Ennek egyik oka az – melyet számos szakorvosi rendelés emlékei alapján állíthatok -, hogy bizonyos műtétet követő állapotok bizony korlátozzák a természetes és harmonikus szexuális életet, vagy legalábbis annak bizonyos formáit. Nem is beszélve arról, hogy még a nálunk fejlettebb egészség kultúrájú országokban is csak keveset, vagy egyáltalán nem foglalkoznak mindennapi életünk e fontos területével, így a kórházat elhagyó (pld. mozgásszervi műtéten átesett) betegek vajmi kevés információval rendelkeznek arról, mit és hogyan szabad csinálni a lábadozás, ill. a gyógyulás időszakában.

A másik oka az, – talán ezzel találkozom ritkábban – hogy magával a szex-szel kapcsolatosan is kialakulhatnak mozgásszervi panaszok (konkrétan fájdalmas állapotok), melyek akár orvoshoz is kényszerítik a beteget.

Egy a közelmúltbeli rendelésen diagnosztizált (természetesen sezx közben történt) sérülés, mely a későbbiekben komoly csípőpanaszokat okozott, arra ösztönzött, hogy röviden beszéljek a kérdésről.

Kezdjük talán azokkal a műtétekkel, melyeket követően különös óvatosság ajánlott a szex terén.

Gerincműtét

Akár egy „egyszerűbb” porckorongsérv műtétről, vagy komolyabb, a gerinc statikáját (a gyógyulás időszakában legalábbis) statikailag jelentősen befolyásoló nagyobb beavatkozásról volt szó, nagyon fontos, hogy az ágyéki gerincre minél kevesebb teher, ill. erőbehatás jusson, így megőrizve a műtéttel elért jó eredményt. Ezért fontos hangsúlyozni, hogy annak ellenére, hogy esetleg már teljesen panasz mentes időszakban van a beteg, bizonyos testhelyzetek kerülendők. A legfontosabb aranyszabály, hogy az ágyéki gerinc megtámasztott helyzetben legyen (hanyatt fekvés, csípőben hajlított alsó végtagok), hogy a nyíró erők legkevésbé érvényesüljenek az operált területen (a pozitúrák részletes elemzése nem célja az elemzésnek, és meg is haladná a cikk terjedelmét).

Csípőműtét

Az egyik leggyakoribb a teljes felszínpótló protézis beültetés, mely bizonyos betegségeknél akár nagyon fiatal korban szükségessé válhat. Természetes igény tehát, hogy a sikeres műtétet követően a beteg visszatérhessen a normális életéhez, beleértve a szexet is. Ezeknél a műtéteknél az egyik leggyakoribb kockázat a beültetett műcsípő ficamodása (azaz a mesterséges combfej kicsúszik a vápából), mely természetesen leggyakrabban a műtétet követő időszakban a leggyakoribb, amikor az izmok még nem elég erősek ahhoz, hogy a csípőt a helyén tartsák. Az aranyszabály ezeknél a műtéten átesett betegeknél, hogy az operált csípő ne kerüljön túlságosan hajlított helyzetbe, ami fokozza a luxáció (ficam) veszélyét. Itt sem szeretnék a pozitúrákkal részletesen foglalkozni, bár az oldalt fekvő, ill. klasszikus ( misszionárius) pozíció látszik a legbiztonságosabbnak.

Beszéljünk kicsit a nem műtéthez kapcsolódó problémákról.

Kézenfekvőnek látszik – mégsem az a betegeknél -, hogy bizonyos mozgásszervi panaszokhoz, állapotokhoz fokozott veszély társul, ami a szexet illeti.

Egy gerinccsatorna szűkülettel (pld. kezdődő porckorong sérv), vagy előrehaladott csont sűrűség csökkenés (osteoporosis  , vagy reumás artritisszel küzdő betegnél igen megfontolandó, hogy mennyit, és milyen testhelyzetben vállal a szexből, hogy meglévő betegségében ne kockáztasson egy esetleges állapot rosszabbodást. Ezek a betegek általában ösztönösen tudják, hogy mit és hogyan vállalhatnak, vagy „gyakorló” betegként már – esetleg – konzultáltak is kezelő orvosukkal.

A gyakoribb eset az, hogy egészséges, ennek következtében a szexet kicsit „aktívabban” gyakorló páciens válik panaszossá. Szerencsére az esetek többsége lágyrész (izom, vagy szalag) sérülés, melyet gondos orvosi odafigyeléssel maradéktalanul meggyógyíthatunk. Ritkább az, hogy csontsérülés, – esetleg törés – (pld. medence) kapcsolódik a szexuális kapcsolathoz, ilyenkor azonban mindig érdemes a szakorvosnak megvizsgálnia, hogy egészséges volt e a csontszerkezet, hiszen a törés (legalábbis a fenti vonatkozásban) igen ritka egyébként.

Jó tanácsként az a legfontosabb, hogy bármilyen pikáns is a téma, feltétlenül beszéljünk kezelőorvosunkkal, ha a témába vágó problémánk van, egyrészt azért, mert a harmonikus szex fontos része egészséges felnőtt életünknek, másrészt jobb, ha „égető” kérdéseinkre nem a baráti társaságban, hanem a szakember szobájában – négyszemközt – kapunk választ.